A szőlő segít az emésztőrendszernek?

A szőlőfajta egy gyakori típusú bogyós gyümölcs, amelyet a főzés és a bor évszázadok óta tartalmaz. A szőlő megkülönböztető tápanyagprofilja magas szintű fitokémiai és fenolvegyületeket tartalmaz, amelyek jól dokumentált antioxidáns hatásokat biztosítanak a szív- és érrendszeri egészség szempontjából, de a szőlő emésztő hatása kevésbé megalapozott. A jelenlegi kutatások támogatják azt az elképzelést, hogy míg a szőlő segíti az egészséges emésztést bizonyos szájbetegségben szenvedőknek, a szőlő tápanyagprofilja bizonyos emésztési körülményeket is súlyosbíthatja.

Székrekedés

A szőlő tartalmát nagyrészt nem oldható rostok alkotják. Az oldhatatlan szálak érintetlenek maradnak, ahogy átjutnak a belekben, és támogatják az ömlesztett anyag képződését, amely egészséges székletet termel. Ha rendszeres vagy alkalmi székrekedés vagy bélműködés szenved, a természetes, oldhatatlan rostok bevitelének növelése megkönnyíti az emésztőrendszeri elégedetlenséget, és segít a rendszeresebb bélmozgások kialakulásában. Az Országos Egészségtudományi Intézetek klinikai központja javasolja a napi szőlőfogyasztás növelését mint egy egészséges lehetőséget, amely növeli az oldhatatlan rostbevitelét az emésztőrendszer rendszerességének növelése érdekében, mivel a rosttartalma magas, és a nemkívánatos tápanyagok, például a zsír vagy a koleszterin aránya viszonylag alacsony.

Laza székek

A hasmenés és a laza széklet akkor következik be, ha a szervezet nem képes megfelelõen felszívni a tápanyagokat és a vizet az ételbõl, és gyorsan áthalad az emésztõcsatornán, anélkül, hogy megfelelõen formálódna. A laza széklet egyik elsődleges egészségügyi problémája a szervezet elveszett víztartalmának helyettesítése. A szőlő magas víztartalmú, a szőlő súlyának mintegy 70 százaléka származik a vízből. A szőlő befecskendezése egy élelmezési lehetőség a laza székletnél elveszett víz cseréjéhez. Az Országos Egészségügyi Intézmények azonban nem ajánlják a hasmenéses étrendben a szőlőt, mert magas az oldhatatlan rosttartalma. A zabban és néhány hámozott gyümölcsben megtalálható oldódó rostok a belekben elszívják a vizet, csökkentve annak valószínűségét, hogy laza vagy “vizes” székletet tapasztal. A szőlő alacsony az oldható rostokban, ezért nem rendelkezik ugyanolyan abszorpciós kapacitással.

Gáz és fojtás

Még a bélrendszeri betegségekben szenvedők is tapasztalhatnak emésztőrendszeri kellemetlen érzést, mint pl. A szőlő okozta kellemetlen tendencia egyik magyarázata az oldhatatlan rosttartalom. Az American College of Gastroenterology azt javasolja, hogy bárki, aki krónikus gázt, puffadást és székrekedést tapasztal, megszünteti vagy csökkenti napi bevitelét a nehezen emészthető gyümölcsök és zöldségek, beleértve a szőlőt is. A szőlővel kapcsolatos gyomorfájás másik oka a fruktóz intolerancia. A szőlőben lévő kalóriák jelentős része a természetes gyümölcscukor-fruktózból származik. Néhány ember nem képes megfelelõen felszívni vagy megemészteni a fruktózt, ami a gyomor és a belekben gázt hoz létre. A szőlő és egyéb magas fruktóztartalmú ételek, például a gyümölcsök és édességek korlátozása csökkentheti a fruktóz-intolerancia puffadását.

Antimikrobiális hatások

A szőlő antimikrobiális hatásait feltáró, folyamatban lévő kutatások azt mutatják, hogy a szőlő felhasználható az emésztőrendszert érintő baktériumalapú élelmiszer-hordozó betegségek kezelésére. Egy 2010-es tanulmány a “International Journal of Molecular Science” című tanulmányában áttekintette a szőlő és a szőlő kivonat potenciálját az egyes élelmiszerekhez kapcsolódó betegségekhez kapcsolódó mikrobák növekedésének gátlására. A kutatók azt találták, hogy a szőlő különböző részeiből származó fenolos vegyületek gátló hatásokat mutatnak különböző betegségeket okozó mikrobákra, beleértve a szalmonellát és az E. colit. Bár a kutatók kimutatták, hogy a szőlőextraktumok képesek gátolni a baktériumok növekedését, folyamatos vizsgálatokra van szükség ahhoz, hogy meghatározzák a leghatékonyabb módját ezeknek a tulajdonságoknak a kihasználására, és felhasználják azokat a fertőzések kezelésére, miután bevitték őket az emésztőrendszerbe.